Mit jelent a 'minőségét megőrzi' és a 'fogyasztható' dátum? A magyar háztartások tonnányi ételt dobnak ki feleslegesen

Majdnem mindenki volt már abban a helyzetben, hogy a hűtő mélyéről előkerül valami, aminek régen lejárt a dátuma, és ott áll az ember tanácstalanul: ki kell dobni, vagy meg lehet még enni? A csomagoláson lévő dátum ilyenkor keveset segít, ha nem tudja az ember, melyik típusról van szó. Márpedig a két jelölés, a „minőségét megőrzi" és a „fogyasztható", teljesen különböző jogi és egészségügyi tartalommal bír, és összekeverésük évente rengeteg felesleges hulladékot termel a magyar háztartásokban.

A NÉBIH Maradék nélkül programjának 2024-es felmérése szerint egy magyar háztartásban fejenként évente átlagosan 21,5 kilogramm élelmiszer kerül a kukába feleslegesen. Ez az érték 2016-ban még 33,1 kg volt, tehát nyolc év alatt közel harmadával csökkent a pazarlás. Az ország egészét nézve azonban még így is évi 206 ezer tonna az eldobott élelmiszer mennyisége. Egy négytagú háztartásban ez évente hozzávetőleg 160 ezer forintnyi élelmiszer, amely szükségtelenül a szemetesbe kerül. A NÉBIH becslése szerint ez az éves mennyiség napi háromszori, bőséges étkezést biztosíthatna közel félmillió embernek.

A két dátum jogi különbsége

A „fogyasztható" felirat az 1169/2011/EU rendelet alapján az egészségügyi határidőt jelöli. Ezt a jelölést a gyorsan romló, mikrobiológiailag érzékeny termékekre kötelező feltüntetni: nyers húsok, nyers halak, friss tejtermékek, natúr joghurt, egyes előre csomagolt saláták. A „fogyasztható" dátum után az adott terméket tilos forgalomba hozni, és fogyasztani sem ajánlott, mert komoly egészségügyi kockázattal járhat. Ezekkel nem érdemes kísérletezni akkor sem, ha a termék kinézetre és szagra rendbennek tűnik, mivel a veszélyes baktériumok érzékszervileg nem feltétlenül jelzik jelenlétüket.

A „minőségét megőrzi" jelölés ettől alapvetően különbözik. Ez a dátum azt garantálja, hogy a gyártó addig szavatolja a termék eredeti minőségét: ízét, állagát, tápanyagtartalmát, színét. A jelölés lejárta után a termék minőségéből, élvezeti értékéből veszíthet, de egészségügyi szempontból nem válik automatikusan veszélyessé. Ilyen jelölés szerepel a konzerveken, tésztán, rizsen, liszten, kekszeken, kávén, mézben, száraz hüvelyeseken, tartós italokban és hasonló, hosszabb eltarthatóságú termékeken.

Melyik termék melyik dátumot kapja?

A szabály egyszerű: ha a termék gyorsan romlik és mikrobiológiai kockázatot hordoz, „fogyasztható" dátumot kap. Ha a termék stabil, jól tárolható és elsősorban minőségi, nem biztonsági kockázat áll fenn, „minőségét megőrzi" jelölést visel.

A kenyér például érdekes átmeneti eset: bár hamar megpenészedhet, jellemzően „minőségét megőrzi" dátumot kap, mert lejárat után is sok esetben fogyasztható, amennyiben nem látható rajta penész és szép illata van. A tojás szintén árulkodó példa: „fogyasztható" jelöléssel látják el, noha egy vízpohárba merítve egyszerűen megvizsgálható az állapota: amelyik a pohár aljára süllyed, friss; amelyik lebeg, régi. A tejföl, a tejszín és a friss sajt szintén „fogyasztható" jelölést kap, éppen ezért ezeket tilos a dátum után tárolni és felhasználni.

A NÉBIH Maradék nélkül programja egy hiánypótló lejárati útmutatót állított össze, amelyben konkrét termékekre vonatkozóan ad iránymutatást arról, hogy a „minőségét megőrzi" dátum után még mennyi ideig fogyasztható biztonságosan az adott termék, ha megfelelően tárolták. Konzervek esetén ez akár egy év is lehet a feltüntetett dátum után; a ketchup és mustár hozzávetőleg 9 hónappal, a majonéz körülbelül 6 hónappal nyújtható meg. A kávé és a tea jellemzően fél évvel tovább is jó marad, ha száraz, sötét helyen tárolják. Ez az útmutató ingyenesen elérhető a NÉBIH portálján, és rendszeresen frissítik újabb termékekkel.

Amit a legtöbben rosszul csinálnak

A leggyakoribb tévedés az, hogy az emberek a „minőségét megőrzi" dátumot is végleges tiltójelnek tekintik, és automatikusan kidobják a terméket. Ez közvetlen összefüggésben áll az élelmiszer-pazarlás mértékével. A NÉBIH 2024-es felmérésében a leginkább pazarolt kategóriák: elkészített ételmaradék (8,7 kg/fő/év), zöldség és gyümölcs (4,5 kg/fő/év), pékárú (2,8 kg/fő/év). Mindhárom kategóriában jelentős szerepe van annak, hogy a vásárolt mennyiség nem fogy el időben, részben azért, mert sokan nem értelmezik jól a dátumokat.

A másik jellemző hiba, hogy a „fogyasztható" dátumú termékeket, például csirkehúst, túrót vagy natúr joghurtot a vásárlók hosszabb ideig tárolják annál, mint amennyit a jelölés előír. Ha a csomagon „fogyasztható: nov. 18." szerepel, az egészségügyi határidő, amelyet be kell tartani. Nem érvényes az a közismert praktika, hogy „ha jól néz ki, jó lesz". A listeria és a szalmonella szaporodása jellegzetes szag és elszíneződés nélkül is végbemehet.

Hogyan csökkentsd az otthoni pazarlást?

A leghatékonyabb módszer a tudatos vásárlás és a hűtő rendszeres átvizsgálása. A NÉBIH Maradék nélkül programja azt javasolja, hogy a vásárlásnál vegyük figyelembe, mire van realisztikusan szükségünk a következő napokban, és ne engedjünk az „akcióban annyi van, meg kell venni" csapdájának olyan termékeknél, amelyek hamar romlanának. A hűtőben érdemes a frissebb termékeket hátul, a hamarabb lejáratot közeledő termékeket elöl elhelyezni.

A „minőségét megőrzi" dátummal rendelkező tartós termékek esetében mindig érdemes megvizsgálni a terméket megnyitás után: szagolj bele, nézd meg az állagát, és ha semmi rendkívülit nem tapasztalsz, nagy valószínűséggel fogyasztható. A „fogyasztható" dátumú termékeknél azonban ne légy kísérletező szellemű, különösen ha gyereket, idős személyt vagy immunhiányos embert is etet a háztartásban.

A dátumjelölések megértése egyszerű tudás, amellyel évi tízezer forintokat is megmenthet egy átlagos háztartás a felesleges kidobástól, csökkentve ezzel a szemétgyártást és a vásárlás összesített ökológiai lábnyomát is.